kiutazás

augusztus 28. Korán kelés, bevásárlás, úti szendvicsek készítése, majd autóval be Győrbe. A Verával elfogyasztott dobozos jegeskávé valószínűleg csak rátett egy lapáttal az amúgy is erősödő gyomorgörcsömre. (a földön egy "Mi az élet értelme?" feliratú szórólap hevert...)
Visszaballagtam a buszpályaudvarra. Elvileg a 12es állásba kellett volna érkeznie a busznak, ami 9.15kor indult Pestről. Pár perccel 11 előtt, hívott Bence, az útitársam, hogy a 2es álláshoz siessek, mert csak rám várnak...futás a csomagokkal, gyors búcsú a családtól, és már fent is voltam a buszon.
Az utunk Szlovákián át vezetett, Pozsonyban meg is álltunk negyed órára, és felszállt egy csomó ember. nagyjából megtelt a járat. A buszon több filmet is vetítettek, cseh nyelven, angol felirattal,...de Bencével inkább beszélgettünk. Pozsony után Brno majd Prága következett. Út közben talán csak egyszer álltunk meg egy benzinkútnál. Prágában át kellett szállnunk egy másik buszra, amin olyan lassan ment a 'beléptetés' hogy fél órát csúsztunk az indulással.

buszból ki...

...buszba be.

Bence a zebrán áthaladván

egy-két-há

A képek többségét az ablaküvegen keresztül csináltam természetesen

Míg az előző buszon adtak pl "Jóbarárok"-at, ezen a második buszon csak a Csehszlovák filmipar remekeit játszották. Egy orvostan hallgatóról szólt, aki azon szenved, hogy letegye az anatómia vizsgát... szinte hihetetlen hogy ebből a sztoriból egy majdnem két és fél órás filmet hoztak össze. De tartottam magam, becsülettel végignéztem. Ez után jött az iagzi meglepetés, ...a film második része. Na ehhez már nem volt idegzetem, úgyhogy megpróbáltam aludni. Bence adott egy felfújhatós, ablakra tapasztható párnát, hogy próbáljam ki,...ezzel egészen jól tudtam aludni. (kb 20percet felébredés nélkül...)
Vagy az idegesség miatt, vagy a sok ülés miatt, de nem volt étvágyam. alig ettem valamit, pedig bőven volt szendvics meg üdítő meg cerbona a táskámban, mégis csak két szendvicset, meg egy cerbonát ettem az előző 12órában...
Egy újabb 20perces alvás-etap közepette arra ébredtem, hogy az utaskísérő bemondja, ...le kell szállnunk 45percre, mert a komp 'rakterében' nem tartózkodhat utas... Elhúztam a függönyt, és tényleg egy kompon voltunk. Eléggé meglepődtem, mert biztos voltam benne hogy szárazföldön közelítjük meg Dániát.








A kompozás után Koppenhága felé vettük az irányt, egy órával később már a nap is kezdett felkelni, de csak nagyon lassan világosodott. A tervezetthez képest háromnegyed órával később, kb 6.15kor szálltunk le a buszról. Azt terveztük hogy az állomáson egy csomagmegőrzőben hagyjuk a bőröndöket, megnézzük kicsit a várost és csak a 11.50es vonattal indulunk tovább. Az állomás felé sétálva rengeteg bicikli volt össze vissza, fának- kerítésnek- oszlopoknak támasztva meg tárolókban,...és egy sem volt lezárva! pedig voltak köztük elég komoly gépek.
Az állomáson ért az első kellemetlenség. Pénzt szerettem volna levenni a kártyámról, de valami miatt nem ment. Megpróbáltam mégegyszer, és semmi. Gondoltuk, hogy talán még nem érkezett meg rá az utalás,...OTP és Erste között nem egyszerű az átfutás...Szóval még szerencse hogy Bencénél volt annyi korona, hogy megvette az én jegyemet is, plusz hely jegyet, mert azt mondták hogy biztos rengetegen lesznek a vonaton.
Ezután mentünk a csomagmegőrzőbe, de nagyon sokba került volna, meg nem is volt nálunk már annyi korona, és a pénzváltó meg csak 9kor nyitott, (hogy esetleg az eurónkat átváltsuk).
7.40kor kitaláltuk hogy hagyjuk egyelőre Koppenhágát, mert nagy csomagokkal lehetetlen sétálni, meg az eső is elkezdett szemerkélni, szóval elmegyünk 7.50es vonattal. a baj csak annyi hogy a helyhegyünk a 11.50este szólt. Rohanás az információhoz... itt derült ki hogy "Vrá"-t igazából "Vhró"-nak kell ejteni :)...nem is értették hogy mit vrázunk össze vissza.
7.45, rohanás a kasszához, mivel át tudják írni a helyjegyeket.
7.49, felugrás a vonatra (a sok csomaggal nem volt olyan egyszerű ez az ugrás)
7.51, a vonat elindul.

...éppen ezért, Koppenhágáról egy fotóm sincs...

A vonatról sok szép helyet láttunk, (az 5órás vonatút alatt volt időnk nézelődni) szinte végtelen dimbes-dombos vidék, tele téglaházakkal és/vagy hightech üvegpalotákkal. 100 ablakból 98on nincs függöny. A dánok meg nem dohányoznak, nem kiabálnak a vonaton... nincsen hugyszag az aluljárókban, nincsen szemét az utcákon... és valahogy az összes dán hasonlít egymásra.

26 órányi alig evés-, ülés-, nem alvás- után valahogy így festettem.

De végül ideértünk "Vhró"-ba, hullafáradtan, táskás szemekkel, és táskás kezekkel, és elindultunk a suli felé...

folyt.köv.