1.nap /szombat/

Annyit néztük Vraa térképét Bencével az indulás előtt, hogy nem volt probléma megtalálni a sulit. Persze a nagy csomagokkal nem volt könnyű haladni, de csiga tempóban, többször megállva, kb 15perc alatt ideértünk. Az udvaron rögtön egy magyar lány, Sasa fogadott minket. Mondta hogy ők előző nap érkeztek a barátjával, és még nincs szoba beosztás, meg kell várni míg Pia, az igazgatónő megérkezik.
...nem tudom még a pontos számot, de szerintem már 10nél több magyar van itt...
Ez egyrészt jó, mert mégsem érzem magam elveszve,...de így nem mindig vagyok rákényszerítve az angol használatára. Pia viszont gondoskodott róla hogy viszonylag elszórva legyünk, de azért megengedte ha valakik együtt szerettek volna maradni. Mi Bencével megbeszéltük hogy nem leszünk együtt, inkább gyakoroljuk az angolt a leendő szobatárssal.
Eléggé fáradtak voltunk, de mégsem tudtunk aludni...átestünk a holtponton.
Délután elmentünk sétálni a "city"-be,...de inkább hívnám falucskának ha a 2500fős lakosságra gondolok. Benéztünk a boltba is, többiek vettek ezt-azt...nekem viszont se pénzem, se étvágyam nem volt, szóval nem vettem semmit. A szobámba visszaérve láttam hogy Kristóf keresett telefonon, meg írt sms-t is, hogy este 11fele érkezik meg a munkából.
Csillagkapu rajongóknak mondom zárójelben, hogy engem az Asgard nevű házba osztottak be, ha jól értettem, a dán mitológiában ez az istenek lakóhelye.
Délután kipakolás, 6kor vacsora volt a program. Vacsora után mondta az egyik magyar lány, aki már egy éve itt van, hogy le kell vinnie az igazgatónő kutyáját a tengerpartra megfuttatni, és még 4en beférnek a kocsiba amivel megy. Rögtön mondtam neki hogy szívesen mennék. bakancsot húztam meg kabátot vettem, aztán bepattantam az anyósülésre, a kutya meg rögtön az ölembe ugrott, és így utaztunk a partig. Nagyon-nagyon..nagyon erős szél fújt! a hullámok meg hatalmasak voltak. eddig nem tudtam mit jelent az hogy "tajtékzik a tenger", de a tajték nem más mint a hullámok taraján felhabosodó víz... Szóval tiszta habos volt az egész part... meg döglött medúzás :) elég érdekes állagúak. volt még pár kisebb nagyobb vasbeton bunker is a II. világháborúból. A part teljesen egyenes, kb 50m széles homokos rész után egy kb 25m magas földpart van, ami szinte függőleges, a tetején meg nagyon sűrű, hosszú és erős fű nőtt. Felmásztunk a tetejére (volt lépcső), és ott még erősebb volt a szél. a kabátot széthúzva, mint egy vitorla, neki lehetett támaszkodni a szélnek...vicces volt. Kivittem magammal a filmes Nikon-t, de azonnal tele lett a frontlencse apró vízcseppekkel, meg be is párásodott, szóval nemtudom milyen képek születtek.
...vissza Vraa-ba,...este sörözés.
Kivártam a 11et, de Krisnya sehol sem volt, így lefeküdtem aludni, mert nagyon álmos voltam már. kb fél1 felé járt az idő, én már az igazak álmát aludtam mikor arra ébredek hogy a szoba előtt levő közös helységben hörgő hangon azt ordítja valaki hogy "Attilaaa Miletiicsss!!"... hirtelen nem is tudtam hogy mi van, először nem is akartam ajtót nyitni... Aztán a második kiáltásnál megismertem Kristóf hangját, és kómás fejjel kinyitottam az ajtót. Volt vele egy másik srác is, András/Bandi/Andrew. (együtt dolgoznak egy közeli városkában egy kebab házban) Üdvözöltük egymást, és mondta hogy megmutatja a sulit, meg a bringámat is. "A bringáámaat?"...igen azt!... Ugyanis Krisnya meg Bandi összeraktam nekem egy versenykerékpárt, szép kéket :)...csak a gumit kell megragasztanom. Szóval elmentünk a műhelybe, ami tele volt félkész bringákkal meg szerszámokkal. Bandi elment aludni, Krí meg körbevezetett... elég nagy a suli. van zeneterem, meg több nagy közös helyiség meg tornaterem meg szauna, sőt még a konyha is nyitva volt, szóval azt is megnéztük. Főztünk egy teát, 4ig beszélgettünk, aztán alvás. Legalábbis nekem, mert Krí pakolással töltötte az egész éjszakát,...délelőtt 11.50kor ment a vonatja Odense-be....

folyt. köv.