vasárnaphétfő

vasárnap
háromnegyed 8kor keltem, mivel a reggeli 8kor van. Reggelire általában 2-3 féle kenyér/zsemle van, felvágott, méz, mogyorókrém, kb 10 féle mag és egyéb dolog a müzlihez, 3féle tej, natúr joghurt, és gyümölcs…körte dinnye alma barack.
11kor elbúcsúztam Krítől, aki rámhagyott egy szekrénnyi vegyszert és filmet, és a szekrény kulcsát is. A nap folyamán egyre több diák érkezett.
orosz, lett, litván, magyar, dán, izlandi, grönlandi, ghánai, (és még van egy ami nem jut eszembe)
Ebéd után elmentünk sétálni meg fotózni a faluba (csakazértis ’falu’-t írok!!) Bencével.
Tettünk egy jó nagy kört, meg csináltunk jópár képet.
Késő délután megjött a szobatársam is, Martin egy 18 éves dán srác. /róla majd még írok később/
Este volt az első közös vacsora, meg utána bemutatkozás … mindenki felállt és elmondta a nevét meg hogy honnan jött meg hogy mit szeretne tanulni … elég unalmas volt.
utána késő estig dumáltunk meg söröztünk … éjfél után meg rögtön elénekelték nekem a ’heppibörzdéjt’

hétfő
hétfő reggel az egyes tanárok bemutatták a tantárgyukat, azok kedvéért akik még nem döntötték volna el, hogy mit szeretnének tanulni.
Amúgy minden reggel van ilyen összejövetel, mindig másról esik szó, de mivel a dán kultúrának nagyon fontos része az éneklés, így minden reggel eléneklünk pár dalt. (mindenki kapott saját daloskönyvet, a Hojskole Sangebogen-t) Ez először elég furcsa volt! főleg hogy a dalok háromnegyede dán nyelvű. de szerencsére vannak angol nyelvre fordított számok és eredeti angol számok is. A zenetanár zongorázik, mi énekelünk…3-4 dalt.
Kiderült hogy az összeg amit be kellett fizetni, az nem is a tandíjra,kajára,szállásra van, hanem ez fedezi a különböző kirándulásokat...mondjuk a pénz nagy része egyetlen túrára fog elmenni.
Brüsszel, Berlin, Prága, Barcelona, és valami ismeretlen „Hőnefoss” nevű város közül lehetett választani… mindegyik városba más tanár megy a diákokkal, ezért aki fotózást tanul, annak érdemes a fotótanárral tartania. Sajnos a fotótanár nem Barcelonába és még csak nem is Berlinbe megy, hanem Prágába. Hosszú gondolkozás és közvéleménykutatás után végül feliratkoztam a Prága-listára. (a barcelona-lista fél nap alatt betelt, berlinbe meg a zenetanár megy)
Ebéd előtt Søren vezetésével bejártuk a ’falut’ (Søren az igazgatónő férje, de majdnemhogy mondhatjuk igazgatónak is). Vraa-ban minden van! kivéve kocsmát!!
2500 lakosra van: egy nagy templom, három iskola, három nagyobb bolt, könyvtár, posta, két focipálya, vöröskeresztes ’turkáló’, és egy hatalmas fittnes központ amit ingyen lehet használni. minden utca és ház és kert rendezett, sehol sincs függöny, nincs rendőrség, van viszont helyi rádió, meg skate-park, de az utcán alig látni embereket.
Délután volt egy érdekes csapatépítő program. Házanként alkottuk a csoportokat, a feladat pedig az volt hogy építsünk olyan padokat, amire mindenki rá tud ülni egyszerre. Adott volt 6db 3m-es és 6db 2m-es 10x5cm-es fa, fűrész, balta, véső… de nem használhattunk szöget, csak kötelet. A mi padunk elég jól működött, de sajnos nem nyertük meg a versenyt.
Este ezeket a padokat hátravittük a tűzrakóhely köré, gyujtottunk tüzet is. Aztán elénekelték nekem megint a heppibörzdéjt, meg kaptam egy üveg bort is, sőt még a dánok is énekeltek nekem egy jó hosszú dán szülinapi dalt.